A Városmajor hosszú története során sosem volt „ártatlan” park, azaz a természet egy érintetlenül megőrzött darabja – ahogyan a városi zöldfelületeinkről gondolkodni és beszélni szeretünk. Valójában minden hasonló urbánus oázis dialektikus viszonyban áll az őt mesterségesen megteremtő és folyamatosan átrendező várossal, illetve a várost alakító kollektív akarattal és fantáziákkal. Parkjaink és kertjeink ugyanolyan „szintetikus”, történeti műtárgyai a városnak, mint a legsűrűbben beépített városnegyedek. Különösen igaz ez a Városmajorra, amelynek zöldfelületét és növénytakaróját valójában a legkülönfélébb szakrális, kulturális, rekreációs és infrastrukturális objektumok sűrű rendszere tartja össze – vagy éppen tagolja szét? Hogyan adható új építészeti elem ahhoz a furcsa tárgygyűjteményhez, amely Árkay szelíden monumentális templomától a sportsátrakon át a berregő-durrogó fogaskerekű járműtelepéig terjed, és amelynek a park a foglalata? Hogyan helyezhető el egy komplex és sokszólamú program ebben az épített kakofóniában anélkül, hogy tovább terhelné azt? Legfőképpen pedig, hogyan növelhető és javítható a mindannyiunk számára elérhető és nyitott közös felület a városban anélkül, hogy nyakló nélkül díszburkolnánk, vagy éppen gondolattalanul fetisizálnánk mindent, ami „zöld”?

 

 A Maros és a parkon átszűrődő Szamos utcák találkozásánál a helyszín egyszerre szolgál a Major kapujaként, miközben a Maros utca irányában a Szabadtéri Színpad üzemeltetéséhez szükséges közönség- és logisztikai járműforgalom is teljes mértékben megoldható – felszabadítva így a park területét, és lehetőséget adva a zöldfelület növelésére és intenzifikációjára. További előny a park háborítatlansága szempontjából, hogy ebben a Maros utca mentén húzódó sáv egyébként is jobbára beépített, a templom „campanile”-jétől a teniszklubon és Menyhárd-féle csarnokon át egészen a gimnáziumig, egyértelmű „szegélyt” adva így a területnek.

Meggyőződésünk, hogy a kiírásban meghatározott komplex program építészetileg és a hétköznapi működés tekintetében is pregnáns módon két karakteres részre bontható. Tervünk hipotézise, hogy ezzel a lépéssel a Városmajor (de a kerület és a környező városrészek is) egy emblematikus kulturális helyszínnel és agorával, az üzemeltetők pedig egy reprezentatív Produkciós Központtal gyarapodhatnak. A Színpad A terv középponti eleme a Színpad új „épülete”, amelynek építészeti megfogalmazásával a szabadtéri színház könnyedségét, nagyvonalúságát, a környezettel való intim kapcsolatát hangsúlyozzuk, illetve javaslatot teszünk arra, hogy a színpad ne elszigetelt üzemként, rövid időszakokban elérhető zárványként jelenjen meg a park középpontjában. A szerkezet ugyan helyet és infrastruktúrát biztosít az előadásokhoz, kulturális és közösségi eseményekhez kapcsolódó üzemeltetési feladatok elvégzéséhez, a fellépők kényelmes készülődéséhez, de az átjárhatóság érdekében felszabadítottuk a program szervezéshez, fenntartáshoz, próbafolyamatokhoz és a működés logisztikájához kapcsolódó komponenseinek jelentős részétől. Utóbbiakat a park rekreációs és köztér jellegének, szabad felületeinek megtartása és bővítése érdekében a kiírásban szereplő kettes számú helyszínre koncentráltuk. A Színpad a klasszikus görög színházaktól a római amfiteátrumokon át a pre-modern, majd modern színházak mélységében meglepően tartós építészeti archetípusait ötvözi a népszerű történeti parkok szolgáltató és szórakoztató pavilonjainak könnyedségével. A félig fedett tér legfőbb jellemzője pozitív értelemben vett kétarcúsága, amennyiben nap- és évszakoktól függően szolgálhatja a városlakókat karakteres, transzparens köztérként, vagy teljes értékű játszóhelyként (hozzávetőleg 650 – kényelmesen elhelyezett földszinti ülőhellyel, és további 350 üléssel a rámparendszeren akadálymentesen is megközelíthető galériaszinteken. Mivel a Városmajor amfiteátruma előregyártott elemekből a helyszínen összeszerelhető, és temperált tereket nem tartalmaz, költsége és építésének ideje jelentősen csökkenthető. 

A Központ A fenti megfontolásokat számba véve a terv második elemeként egy kompakt, sokfunkciós Produkciós központ létrehozatalára teszünk javaslatot, anélkül, hogy új épülettömeggel tovább terhelnénk a közterületet. Ennek megfelelően a Központot a kiváló Menyhárd István tervezte csarnoképületben helyezzük el. A park Szamos utcai bejáratánál elhelyezkedő feszített vasbeton szerkezet a magyar építészeti innováció történetének egyik érdekes és megőrzésre érdemes emléke. A lendületes boltozatok oltalma alatt az új funkciók egy részét (raktározás, műszaki és szolgáltató helyiségek, flexibilisen alakítható, raktárkapcsolatos próbaterem) minden technológiai és logisztikai igénynek megfelelő, úsztatott dobozokban helyeznénk el.