Óbester kindergarten

A terv célja egy olyan kompakt, rögtön felismerhető tömeg létrehozása volt, amelynek komplex térrendszere magától értetődően kapcsolódik a környező zöldfelülethez, a park „zöld tömegéhez”. A benne szerveződő belső világ a mindennapi működés feltételeinek szabályszerű biztosításán felül olyan élménygazdag környezetet is teremt, amelyben a terek stimuláló összetettsége, a különböző rendeltetésű és léptékű térszekvenciák egymáshoz való viszonya, kapcsolataik át- és egybeláthatósága kiemelt szerepet játszik. Az eltérő términőségek szimultán tapasztalata az épület pedagógiai programozhatóságának szerves részévé válik, lehetőséget adva a gyerekek térérzékelésének fejlesztésére, a terek által keretezett közösségi élmények és a játékos tanulási formák gazdagítására.

 A pályázati kiírásban meghatározott tervezési programot egy feszes, ugyanakkor változatosan tagolt kétszintes tömegbe szerveztük, amelynek telepítését elsősorban a csoportszobák optimális, délkeleti tájolása, a telek megközelithetósége és meglévő fák védelme határozta meg. Az épület hossztengelye így párhuzamos a szomszédos óvodával közös telekhatárral, főbejárata pedig az Óbester utca felőli rövidebb homlokzaton kapott helyet, világos és közvetlen kapcsolatot biztosítva az utca és az intézmény védett ugyanakkor transzparens belvilága között. 

Az enyhén lépcsőzetes tömeg a délkeleti homlokzat mentén védett sávot hoz létre, amely a földszinti csoportszobákhoz közvetlenül kapcsolódó teraszokkal és kisméretű veteményes játszókertekkel, virágültetésre alkalmas ágyásokkal egészül ki. A rendelkezésre álló telek nagyobbik része ugyanakkor északnyugati irányban szabadon marad, így egy nagyvonalú, egybefüggő közös játszó- és tanulóudvar jöhet létre, amely a gyermekek mozgásigényének, szabadtéri tevékenységeinek sokrétű színtere. Az óvoda struktúráját a négy földszintre helyezett, közvetlen kertkapcsolatos csoportszoba és az őket felfűző, helyenként dupla belmagasságú, így az emeleti helyiségekkel is térkapcsolatokat létesítő, nagy lineáris közösségi térként is működő közlekedő tengely határozza meg. A helyiségek közötti átlátást biztosító fal és födémáttörések “szivacsszerű”, porózus térmátrixot hoznak létre, amelynek köszönhetően az ilyen intézményeknél megszokottnál – a szabályoknak való megfelelés mellett is – dinamikusabb és rétegzettebb térélményt nyújt.