Alacsony-intenzív beépítési formák

Az alacsony, sűrű beépítések történeti és kortárs példáit bemutató tanulmányt vázlatos terv melléklettel egészítjük ki. A tervek fókuszában az alacsony-intenzív beépítési formák szerkezeti lehetőségei és lehetséges telepítési mintázatai állnak. Célunk egyfelől a beépítési mód gazdaságos megépíthetőségének igazolása. A tanulmány következtetései nyomán az ideálterv azt hivatott illusztrálni, hogy körültekintő tervezés esetén az alacsony-intenzív lakóegyüttesek alapvető beruházási adatai (laksűrűség/terület) versenyképesek a magyarországon elterjedt magas beépítésű, sokszintes lakóparki formákkal. A vázlatok másik hangsúlyos eleme a lakóépületek közötti privát, félprivát, félpublikus és publikus területek változatosságának bemutatása. Természetesen a lakóépületek egyedi építészeti színvonala döntő jelentőségű az ilyen típusú fejlesztések sikere szempontjából. Ráadásul a különböző sorházas, láncházas és átriumházas alaptípusok a helyszínek adottságai és a társadalmi igények függvényében szinte végtelen variációs lehetőségeket biztosítanak a tipológia, és az építészeti eszközrendszer tekintetében is. Ugyanakkor alapvető hipotézisünk, hogy az ilyen városnegyedek magas lakóminőségét, környezeti vonzerejét és rugalmas használhatóságát a köztes terek; udvarok, kertek, teraszok, előkertek, utcák, teresedések differenciáltsága, kialakításuk jellege és minősége szavatolja. Az itt látható rajzok és képek tehát nem hagyományos építészeti koncepciótervek, hanem olyan absztrakciók, változatosan adaptálható térbeli sémák, amelyek az alacsony, intenzív beépítések lényegi tulajdonságait mutatják be, konkrét helyszíntől független, stilizált konfigurációkban. A köztes terek elosztásának arányait, kapcsolatait, a köz- és magánterek összetett viszonyát vizsgáltuk, különös figyelmet fordítva a két szféra találkozásánál létrejövő határhelyzetekre, a “lakás” és a “város” léptékei közötti átmenetet képző félpublikus és félprivát terekre. Ezek a háztípusok, gyalogos- és gyerekbarát utcaszelvények és köztérrendszerek, a tanulmányban lefektetett alapelvek  mentén alkalmasak lehetnek arra, hogy a kertváros- modell újraértelmezésével és sűrítésével gazdaságos  és urbanisztikailag progresszív alternatívát kínáljanak az agglomerációba való kiköltözésre. Az ilyen telepek a város határain belül nyújtják a kertváros minden előnyét, a nagyváros gazdasági, oktatási, kulturális, szociális, szabadidős és közlekedési infrastruktúrájának és szolgáltatásainak közvetlen közelében.