Budapest Városháza

bal
jobb
bal
jobb
bal
jobb
bal
jobb

I. Janus

A város “organikus” és konstruált térbeli erőforrások dialektikus rendszere. Ez az általános kettősség sűrűsödött konkrét városépítészeti problémává az új budapesti Városháza park/tér tervezési programjában. Tervünk a koncepció szikár alapmotívumaként hasznosítja azt a kontrasztot, amely “park” és “tér” szavak jelölte archetípusok különbözőségéből adódik. A két eltérő jellegű köztérforma képzetei – az absztrakt, “üres” tér és az organikus, zöld tömegként felfogott park – közötti feszültségre nem problémaként, hanem termékeny városépítészeti lehetőségként és eszközként tekintünk. A két típus feloldásának és ötvözésének stratégiáját elvetve ezért a tömb Károly körút felé nyitott udvarát két markánsan különböző, ugyanakkor egymást feltételező és kiegészítő részre osztjuk: egy sűrű vegetációjú, a közlekedési csomópont forgatagát megszűrő zöld oázisra, és a város társadalmi életének új pódiumaként konstruált fórumra. A két térfél eltérő atmoszférái között közvetítő határmezsgyét küszöbként a pesti városfal nem csak láthatóvá, de használhatóvá is tett alapzata jelöli ki. A terv a helyszín jelenlegi állapotában rejlő adottságokat; a terepszint változásait, a városháza homlokzata előtti arénaszerű süllyesztéket, a városfal kijelölte határhelyzetet nem megoldandó problémák halmazaként, hanem a koncepció alapanyagként hasznosítja.

II. Fórum / Városháza tér 

A főváros központjának ki- és átalakítására vonatkozó elképzelésekben rendre visszatér a “fórum” fogalma. A teljes belvárosi térrendszert formájában és működésében is átszabni javasló “Forum Hungaricum” ambíciózus alakváltozatai a 20. század első felében, vagy a fővárosi helyhatóság épülettömbjére szorítkozó “Városháza Fórum” projektek a 21. hajnalán egyaránt ezt az archetipikus köztérformát rendeli a város “közepének” képzeletéhez. Tervünk ezt a hagyományt folytatja, térbeli esszenciájára redukálva az európai városépítészet e meghatározó alaptípusát. A fórum értelmezésünkben városi „üresség”, építészetileg markánsan definiált szabad köztér, a város közéletének mindenki számára hozzáférhető platformja. Geometriailag precízen meghatározott térfalaival és kompakt léptékével jól azonosítható, tudatosan formált keretet ad a lehető legszélesebb értelemben vett közösség politikai, kulturális és szociális interakcióinak. Budapest köztérhálózatából a városfejlődés sajátosságai miatt hiányzik az ilyen karakteres térforma, a terv ennek minél letisztultabb formában való pótlására törekszik. Az új Városháza teret ezért olyan nagyvonalú burkolt központi térként képezzük ki, amely folyamatosan készen áll a kollektív események kaleidoszkopikus körforgásának befogadására. A térfalak kettős hangsúlyozása megerősíti az udvar belsejének elnyújtott, a Kiskörút tengelyével párhuzamos formáját. Az így kijelölt tér méretei és arányai a hasonlatosak a történeti városszövetek legszebb zárt térformáihoz. A Kiskörút felőli oldalon a Városháza által féloldalasan kijelölt térfalat az oázis zöld tömege folytatja és egészíti ki, hangsúlyozva az architektonikus és organikus tömegek összjátékát.

A teret a rámpás-lépcsős kialakítás arénaszerűvé teszi, ugyanakkor többpólusú és többirányú, nincs egyetlen rögzített fókuszpontja a rugalmas programozhatóság érdekében. A fórum terét a demokratikus társadalmi élet rítusainak és kollektív gesztusainak tartályaként képzeljük el. A dinamikusan kiképzett burkolt felület varázsszőnyegként jelöli ki e kollektív nappali akcióterét. Absztrakt, egyszerű és nagyvonalú kialakítása lehetővé teszi, hogy a teret a városban élő és az idelátogató egyének, közösségek és intézmények a használat során minden alkalommal új tartalmakkal töltsék meg. A bonyolult építészeti-formálási gimnasztika helyett ez a használatbeli változékonyság kerül előtérbe. A tér nem önmagáért való ikon, hanem a sokaság lüktető életének hordozófelülete és könnyen azonosítható háttere. A burkolt felület olyan könnyen átalakítható platform, hétköznapi sétatér és találkozóhely, amelyen gyűlések, kulturális események, vásárok, diplomáciai fogadások, demonstrációk is számos konfigurációban szervezhetőek, akár szimultán is. Az ehhez szükséges ideiglenes logisztikai elemek és installációk a rámpákon keresztül teherautóval a térre szállíthatóak. A Városháza saját köztéri mobíliái és a fenntartáshoz szükséges eszközei pedig a teret övező földszinti zónában és az alagsori szinten (pl.: Merlin szuterén) kialakítható eseményszertárakban és üzemeltetési helyiségekben tárolhatóak.

Fal és Lépcső

 A zöldfelület járdaszintje megegyezik a Kiskörútéval, a park és az enyhén süllyesztett tér közötti szintugrás vonalát a városfal jelöli. A fal mentén a park felől átlós sétány, túloldalt a burkolt teret szegélyező esőkert húzódik. A sétányról a falat átlépő bejáratokhoz igazított lépcsők vezetnek a fórum szintjére, amely az esőkert járdáin keresztül érhető el. A talajból kiszabadított városfalat nem elidegenített muzeális objektumként kezeljük, hanem az új térstruktúrát szervező aktív elemként, a nagyvonalú közteret és a városi oázist összekapcsoló határmezsgyeként javasoljuk visszailleszteni a város hétköznapi életébe, és a kortárs várostudatba. A Városháza megnyitandó földszinti térsorát feltáró, ahhoz szintben illeszkedő körsétányt egy hosszú, differenciált felületként kiképzett lépcsősor kapcsolja a tér közepéhez. A lépcsősor teraszos plasztikájában a kapuk által meghatározott ritmusban váltakoznak a járó- és ülőlépcsősorok sávjai. Utóbbiakat növényládák, virágágyások és ivókutak, csobogók tagolják. 

Oázis / Városháza Park

A rugalmasan használható köztér peremét a Városháza épülete és az organikus tömeggé sűrített zöldfelületek jelölik ki. Utóbbi olyan “koncentrált ligetként” telepített, intenzív zöldinfrastruktúra-elem, amely egyszerre csökkenti a Kiskörút felől érkező káros hatásoknak való kitettséget. Az így létrejövő városi oázist nem klasszikus, a Madách térre komponált axiális megnyitás, hanem nagy áteresztőképességű, összetett, egyenletes kiosztású járda- és ösvényrendszer tárja fel. A városlakók az így kialakított zöld szűrőn a maguk választotta tempóban és útvonalon haladhatnak át a városfal mentén húzódó sétányig. Az ösvények mentén zöld szeparéként elhelyezett tisztások védett találkozó és pihenőhelyek a város legközepén.

A liget egységes, összefüggő zöldfelülete ökológiai szempontból összehangolt tárulások egymást támogató rendszere, mely valóban klimatikus, védelmi, valamint csapadékvíz-megtartási szerepet tölt be. Hangvételét, arculatát nagyban meghatározza a tér és a városháza tetővizeinek megtartását szolgáló elemrendszer, mely a tervezett zöldfelületi elemekbe integrált. A liget az összetett, szivacs-struktúrájú útvonalrendszer által feltárt biodiverz zöld szövet, melynek koncentrikus mélyedései a környező burkolatok és a tetővizek megtartását végzik.

A csapadékvíz-kezelés az egész projekt alapja. A fórum elegáns a Városháza északi homlokzata előtt elnyúló téglalap alakú tere és a városfal által kitűzött határvonal között kialakuló metszetben mélyvonal alakítható ki, mely a tér burkolatának vizeit gyűjti össze és tartja meg. A városfal előtt kialakított esőkert olyan vízmegtartó elem, amelynek izgalmas világa intenzív zölddel és vízfelületekkel operál, pihenőplatformokkal tagolt élménytérré változik. Az átmeneti tér háromszögének kiegészítéseként jelenik meg a felső ligetben is egy intenzívebben átjárható szűrőtér.

Udvarok

A belső udvarok egymás inverzeiként adaptálják az épület jellegének megfelelően a kontrasztokra épülő alapkoncepciót. A délkeleti (1.udvar) udvarban a tér középső zónájába szervezett zöldfelület és az épület földszinti funkcióit kiszolgáló burkolt sáv, míg a délnyugati (2.udvar) udvarban a központba szervezett süllyesztett, burkolt parkoló és rendezvénytér és a széleken intenzíven kialakított zöldfelület a jellemzők. Mindkét kert esetében a környező tetőfelületek és a burkolatok vizei a zöldfelületekbe integrált esőkertekben gyűlnek össze. 

Az 1. udvar valójában a történeti épülettipológiák központi udvarainak kerengőit idéző architektonikus fűszerkert. A kertfelület magassága két szintes, mert az udvarban található és megtartásra javasolt 3db idős fa a meglévő terepnél magasabban áll. A központosan szerkeszett kertnek a belső 45 cm-re kiemelt része védi a meglévő fákat. A környező zöldfelületek viszont a bejáratoktól ellejtő burkolatok vizeit gyűjtik. A parcellákban aktív tankert alakítandó ki különféle tágtűrésű és látványos ehető évelőnövényekkel. Az architektonikus tér közepére helyezendő át az udvar díszkútja. A fűszerkertet övező burkolt felületeket újonnan telepített fák törik meg és árnyékolják.

A 2-es udvar középpontjában kialakított burkolt felületet könnyed lugas árnyékolja. A kis tér a rövid- és középtávon parkolóként is használható, de hétvégén vagy esténként piaccá, árnyas közösségi térré alakulhat. Az autóhasználat csökkentésével, illetve a városházi parkolás nagyobb léptékű átgondolásával együtt, hosszabb távon a parkolás teljes kiszorítását javasoljuk az udvarokból. A lugas burkolt lemeze a 50cm-el a meglévő terep alá süllyesztett, az ott parkoló autók így takarásba kerülnek A teljes vizuális zárást az autók fölé szerkesztett pergola oldja meg, mely sűrűn kúszónövényekkel befuttatható, így teljesen árnyékos rejtetett parkolóvá alakítható. A süllyesztett parkoló burkolatának vizét a süllyesztéket övező esőkert gyűjti össze.

Mi lesz veled Városházára?

A konszenzussal szemben Városháza tömbjének nyitottságát, a sűrű városszövet fellazulását a Kiskörút és a Madách tér irányában kifejezetten értékesnek tartjuk, a tömb beépítését, a körúti térfal lezárását a későbbiekben sem tartjuk jó megoldásnak. Ezért építészeti ellenjavaslatként elképzeltünk egy alternatív fejlesztési szcenáriót is, amelyben a hivatali és közösségi funkciókat teljesen a fórumot körülölelő épületrészbe koncentráltuk. Megfontolásra érdemes, hogy a keresztszárny megújításával és a tetőtér beépítésével az épület jelenlegi határain belül is kialakítható lenne a vágyott, racionálisabban működő és nyitottabb városháza. Az épület mostani állapotát és jövőbeni lehetőségeit vizsgáló tanulmány számításaiból kiindulva az ehhez szükséges alapterület rendelkezésre áll, bővítés nélkül is.

A keresztszárny rossz állapotú és kimagasló építészeti értéket nem képviselő részeinek bontása lehetőséget ad az épületrész bátrabb átalakítására. Az így létrejövő – a történelem eróziójának nyomait formájában rögzítő – hiányba egy olyan egyszerű, szabadon konfigurálható alaprajzú új épületrészt illesztünk, amelyet átszellőztethető klimatikus burokként egy filigrán “üvegház” temperál. A fejlesztés lehetőséget adna az itt dolgozók számára kedvezőbb munkakörnyezet megteremtésére, rugalmasan alakítható munkahelyek és közösségi terek kialakítására, illetve ezek szabadabb összekötésére. Az megújított épületrész a hivatali működés magja lenne, amely új fókuszpontként katalizátor-szerepet játszhat a teljes épülettömb működésének újragondolásában. A felvázolt homlokzat az új főkapuval az elmúlt évtizedek ikon-komplexusától megszabadulva törekszik markáns és transzparens “interfészt” képezni a fórum irányában végre megnyíló helyhatóság és a város között.